Ez a ragu, egy igazi olasz, toszkán recept alapján készült, természetesen némi változtatással ahogy tőlem az már megszokott. Ez a ragu egy igazán alaposan, lassan készülő étel, de megéri a ráfordított idő.
Adag: 4-6 fő
Ár: kb. 2200 Ft
Elkészítési idő: 4 óra
Hozzávalók:
- 60 dkg marhanyak
- 5 szál sárgarépa
- 5 szál szárzeller
- 4 fej lilahagyma
- 10 gerezd fokhagyma
- 200 gramm üveges gomba lével együtt (bármilyen gombát választhatunk, hozzáteszem megrökönyödve tapasztaltam, hogy olyan, mintha Magyarországon csak csiperke gombát lehetne kapni)
- 3 dl jó minőségű testes vörösbor
- Annyi víz amennyi ellepi a húst (kb 1,5 liter)
- 3-4 tk só (ez nagyban ízlés dolga, utólag is bátran lehet sózni)
- 2 tk. bors
- 10 szem szegfűszeg
- 2 szál Friss kakukkfű
- 1-2 kanál étkezési keményítő (vagy liszt) a sűrítéshez
- 2 ek. olívaolaj
- 5-8 dkg húsos szalonna
- parmezán a tetejére
Elkészítés:
A szalonnát kockázzuk fel, majd keves olívaolajon kezdjük pirítani. Erre kerüljön rá a megtisztított és nagyobb darabokra vágott lilahagyma, zöldség, répa, zeller, fokhagyma. Erre kerül rá a gomba, illetve annak leve, majd a hús egyben, amire kerül a bor, majd a só, bors. Az egéb fűszereket teatojásba téve lógassuk bele a raguba. Öntyük fel vízzel, fedjük le és a legkisebb lángon hagyjuk rotyogni jó pár órán át. Néha azért kicsit nêzzünk rá, ha szükségesnek itêljük a folyadékot pótoljuk, bár szerintem így is bő szósz lesz a végére.
Miközben a ragu fő már nagyjaból 3 órája, akkor gyúrjuk össze a tesztát. Liszt, oici só, oici olívaolaj, tojás, víz. Arányokat nem írok, mert jelen esetben magam sem használtam. Csak úgy szemre, ahogyan a nagymamám mondani szokta. Amikor a tészta összeállt, nyújtsuk késhegynyi vékonyra, és vágjuk akár késsel, akár derlyevágóval hosszú és széles csíkokat belőle. Azt mondják annál jobb a papardelle tészta minél hosszabb. Amikor a húst már villával is szálaira tudjuk bontani, akkor vegyük ki azt a raguból, botmixerrel pepesitsük, no nem teljesen pépesre, csak úgy hogy maradjon benne darabokban is zöldség. Ha még így is marad elég leve, ahogyan nálam is maradt, akkor egy kevés keményítővel sűrítsük be a mártásunkat és úgy tálaljuk parmezánnal megszórva.
