Gyerekként nem szerettem a buktát, mert mindig az az émelyítően édes, gejl lekvár volt benne, abból viszont épp csak egy csipetnyi. Éppen ezért nagyjából egész életemben nem ettem buktát. Most azonban volt otthon egy csomó házi lekvár, melyet speciel most édesanyám készített. Úgy, ahogyan én szeretem, épp csak egy kevés cukorral, savanykásabban. Ebből kifolyólag, gondoltam elkészítem a magam mentes buktáját, s meglátjuk ízlik e majd. Nos, ízlett...napokkal később is puha, finom bukta készült. Reggelire vagy uzsonnára vagy vacsorára fogyasztottam, egy pohár tejjel, vagy teával. Azt hiszem, mostantól többször fogok buktát készíteni, mert mégiscsak szeretem ;) 

Adag: 4-6 fő

Elkészítési idő: 2 óra 

Hozzávalók: 

• 500 g Nutri free Mix per Pane liszt
• 1 ek. almarost (ettől puhább marad a tészta)
• 1csomag porélesztő
• csipet só
• 100 g laktózmentes vaj
• 10 dkg cukor
• 350+30 ml laktözmentes tej (nálam mandulatej. A plusz 30 ml tejet az almarost miatt adtam hozzá, mert annak használata valamivel több folyadékot igényel)
• lekvár (nálam meggy és őszibarack lekvár) 
• zsír a kenéshez

Elkészítés:

A lisztet átszitáljuk egy keverőttálba, s összekeverjük a sóval és a cukorral. A tál egyik oldalára szórjuk a porélesztőt, s erre öntjük a langyos tejet. Dagasztógéppel a legerősebb fokozaton dagasztjuk a tésztát, közben folyamatosan adagoljuk hozzá az olvasztott vajat. Miután összeállt a tészta, mivel eleinte elég lágy tésztát kapunk, hagyjuk a tálban megkelni, duplájára dagadni. Miután megkelt a tészta, rizsliszttel szórjunk meg egy szilikon lapot s nyújtsuk kb. fél centi vastagra a tésztát és kb. 10x10 centis kockákat vágjuk belőle. A kockák közepére tegyünk egy-egy kanál lekvárt. Óvatosan tekerjük fel, a széleit csípjük össze, hogy ne folyjon ki a lekvár. Sütőpapírral bélelt tepsibe egymás mellé jó közel tegyük a buktákat, hagyjuk kb. Fél órát pihenni, s a  tetejüket kenjük le zsírral, majd a 180 fokos, előmelegített sütőben aranybarnára sütjük. Én sütés közben még két alkalommal kentem be a bukták tetejét zsírral, így valóban szép pirosak lettek, s sokáig puhák maradtak. Miután megsültek, tetejüket porcukorral szórjuk meg.