Kénytelen - kelletlen, de ismét eljött a megfázások időszaka. Főleg az idei télen, ami eddig szinte inkább volt tavasz, mint tél, s most, hogy hirtelen mínuszok röpködnek sokakat elér a megfázás, az ilyen -olyan baci és/vagy vírus okozta megbetegedés. Egyik sem jobb a másiknál. Sajnos hiába a sok vitamin, a sok zöldség és gyümölcs, mégis elért minket is. Múlt héten a Zuram, most pedig én vagyok teljesen oda...
Ezt a fránya megfázást javítandó készült egy kis csontleves. Egyrészt mert szinte önmagától elkészül, másrészt mert nem kerül sokba, mégis jó hatással van a szervezetre, harmadrészt pedig mert jelen pillanatban semmi mást nem lett volna energiám elkészíteni ilyen állapotban.
Adag: 2-4 fő
Ár: kb. 800 Ft
Elkészítési idő: 1,5 óra
Hozzávalók:
- 4-5 db levescsont (korábbról megmaradt, fagyasztóba eltett csontok kiválóak a leveshez)
- fél fej karalábé
- fél fej kisebb zeller gumó
- 1 nagyobb fej hagyma
- 3-4 gerezd pufi fokhagyma
- 2 szál sárgarépa
- 1 szál fehérrépa
- a fehérrépa zöldje
- 3-4 db apróbb gomba (vagy 1-2 nagyobb)
- 1-2 db apró chili paprika
- ízlés szerint só
- frissen őrölt bors
- rizstészta levesbetétnek, ízlés szerinti mennyiség (mi szeretjük a levesben a tésztákat, ezért bőséges adagot főztem ki)
Elkészítés:
A zöldségeket megpucoljuk, a csontot hideg vízzel átöblítjük. (igen, tudom vannak akik most az égre emelik a tekintetüket, hiszen sok helyen lehet olvasni, hogy nem kell a húst/csontot felhasználás előtt leöblíteni... de azért valljuk be, azok akik valaha jártak már disznóvágáson, avagy csak egy csirkét daraboltak már fel, jól tudják, hogy ezek az "alkatrészei" az állatnak, nem patyolat tisztát, pl. vérmentesen keletkeznek. Tehát, vállalom a megkövezést, én bizony minden húst és minden csontot alaposan átöblítek felhasználás előtt)
Egy nagy leveses lábosba helyezzük a csontokat, a zellert, hagymát, fokhagymát, karalábét, majd ízlés szerint sózzuk. Lassú tűzön hagyjuk főni az első forrásig, ekkor lehabozzuk a levest, majd hozzá adjuk a répát, zöldséget ,chili paprikát (egészben), a gombát, zöldség zöldjét és továbbra is alacsony lángon hagyjuk gyöngyözve főni a levest.
Míg a leves fő, sós vízben kifőzzük a rizstésztát, s mikor készre főtt, olajos sós hideg vízbe dobjuk bár percre. Ettől kellemesen sós ízt kap a tészta, valamint az olajtól nem fog összeragadni sem. Ezután lecsepegtetjük, és tálaláskor rámerjük a forró levest.
